Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!

Amikor az erőltetett politikai korrektségről beszélnek, nekem az új Anne adaptáció jut először az eszembe. Talán nem egyértelmű, hogy miért, és nyilván ráfért a történetre a vérfrissítés, de túl sok adalékot adtak egy, már megszeretett történethez. Röviden: vannak esetek, amikor bizony elég az az egyszerű csoki máz. Nézzük miről is beszélek.

Anne, a Zöldormú házba kerülő 11 éves árva meséje sokunk kedvence és gyermekkorunk meghatározó élménye. Montgomerytől én más történetet nem olvastam, de ez elég volt ahhoz, hogy elmondhassam: a kedvenc szerzőim közé tartozik (és talán később még elmaradt munkáit is pótolni fogom). A Netflixes sorozat megnézése után rögtön újraolvastam az első két kötetet és továbbra is állíthatom, hogy a történet megunhatatlan. Azok a klasszikus ballépések és hosszú monológok felejthetetlen élményként és tanulságként is szolgálhatnak az életünkben, meg persze nem kevés mosolygós pillanatot okozhatnak.

A történetet fölöslegesnek tartom részletesen bemutatni, így rendhagyó módon inkább bele is csapnék abba, hogy mi is a véleményem a sorozatról.

Először nosztalgikus élményként és a vizsgaidőszakomban egy érdekes színfoltként szolgált a Netflix adaptáció, így kevésbé éreztem a bosszankodás elviselhetetlen jogosságát, miszerint ez túl sok! Imádtam azonban a jelmezeket, a díszletet, szerintem még a casting is kiváló volt (annak ellenére, hogy szegény Gilbertet játszó Lucas Jade Zumannt elég sok kritika érte). Örültem annak, hogy Jerry, a francia istálóinas több szerepet és jelentőséget kapott az adaptációban, mint a regényben. Ő, bátran állíthatom, a sorozat által lett  a kedvencem. Miss Stacy is jogosan került a középpontba az egyes epizódokban, és több feladatot lát el, ráadásul Anne karakterfejlődésében is fontos szerepet vállal. Az alapcselekménybe viszont több olyan elem is begarázdálkodott, amit egy idő után nehéz volt hova tenni. Ilyen mondjuk Cole történetszála, aki aranyos és kedves, de nagyon minek van. Mr. Philips pedig tényleg csak azért volt kiemelve, hogy a tanerőt végképp megutáljuk. Sebastian is ide tartozik, de mielőtt belegabalyodok ebbe a problémába, gyorsan visszakanyarodnék az elejére.

Szóval a kezdet teljesen rendhagyó, megismerjük Avonleat, a kisfalut és Cuthbertéket, megérkezik Anne, konfliktust szül a neveletlensége, már a szomszédasszony is a Zöldormú háznál sertepertél, várva az új pletykalehetőséget… stb. De jön egy csavar, és visszaküldik Annet az árvaházba. Mármint tényleg elküldik, nem csak egy egyszerű vita bontakozik ki, ami hamar megbocsátásra talál a fejezet végén, hanem vonatra ültetik az árvát. Mint azt már lehet tudni, azért kellett egy árva és azért ragaszkodott Marilla egy fiúgyermekhez, mert Matthew szíve gyengélkedik és elkellene két segítő kéz a ház környékén. Erre lányt kapnak, a szűkszavú Matthew pedig már az elején pozitív érzéseket táplál a lány irányt és szinte megkérdőjelezhetetlenül mondhatnánk, hogy saját vére a kislány. Ne feledjük, szívbaj, szóval bármikor összeroskadhat, ennek ellenére Anne után siet az árvaházba lóháton vágtatva, sőt, még baleset is éri, karambolozik. Ez a jelenet szinte már felér egy igazi akciófilmes üldözéssel, és kutya baja Matthewnak. Sebaj, még jó, hogy nem érte komoly kár az öreget, de a történettöredék nem lesz kevésbé illogikus.

(Kép forrása: Wikipedia)

A Netflixes sorozatok általában szeretnek bizonyos helyzeteket leleplezni, feltárni a szereplők múltját, és nem volt ez más az Anne with an e című sorozattal sem. A könyvben Anne életét a Cuthbert családhoz kerülése előtt csak a felszínen súrolja az írónő, nem tér ki arra, hogy milyen traumák érhették a lányt. Talán a tanmese jelleg is megkívánja ezt a döntést, nevezetesen, hogy erősítse bennünk a közismert alaptanulságot: „mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy hová tartasz”. Ez persze nem vonzaná be azokat a nézőket, akik még nem ismerték Anne-t. Így alakult tehát, hogy Anne nyomorúságos múltjáról, kiszolgáltatott helyzetéről elég erős képet kaphatunk. Ezek tartalmaznak zaklatást, testi erőszakot és más egyebet is. A lány vidámsága tehát csak álca lenne, amivel a keserűséget kívánta elfedni? A válasz talán egyértelmű, de a cselekmény tovább bonyolításához elengedhetetlen, hiszen ő maga a megtestesült empátia.

Ez több szinten is bebizonyosodik, annak ellenére, hogy ezáltal sok problémát okoz magának. Vegyük például Sebastian karakterét, aki csak úgy behajózik a kisváros mindennapjaiban. Ő egy felszabadított fekete rabszolga, akivel Gilbert egy gőzhajón dolgozik együtt és szoros barátságot is köt. Már ez furcsán hat, hogy Gilbert, apja hirtelen halála után alig 14 évesen elmegy egy gőzhajóra. Sebastian szerethető, de nyilván sok nehézséggel néz szembe a sokszor gonosznak beállított konzervatív Avonlea lakosai között. Gilbert és Cuthberték szerencsére kiállnak mellette, de ez is egy nagy változtatás az eredeti történethez képest. Anne mindenféle emancipáció hősévé nyilváníttatik.

Végezetül pedig, amire talán érdemesebb lett volna több hangsúlyt fektetni, az a feminizmus. Igen-igen, elhanyagolhatatlan, mégis sok bába közt elvész a gyerek, elég lett volna ezt az egy csapásirányt felvenni, kevesebbet változtatni a történeten és egy, a regénytől egyáltalán nem távol álló témát jobban kifejteni. Ismét csak nem szeretnék a cselekményen túl sokat rágódni, de nyilvánvalóan egyedi dolognak számított a századforduló Kanadájában is, hogy egy lány főiskolát végezzen, sőt, kiváló vetélytársa legyen a fiúknak. Kapva az alkalmon a stáb Anne továbbtanulása előtt rendezett is egy balhét eköré és kihegyezte a konfliktust Anne és Diana között is, ami talán a regényben túlságosan elmismásolt és nagyon is megértő. Diana nem egy buta lány, csak sok más leányzóhoz hasonlóan nem adták meg neki a lehetőséget.

Jelenleg mennek a szavazások, aláírásgyűjtések arról, hogy a sorozatnak egy negyedik évadot is csináljanak. Azonban, hogy ebből mi valósul meg, az még elég bizonytalannak látszik. Határozottan mondhatom, hogy nem egy rossz sorozat, de túl sokat akart egyszerre, ahelyett, hogy valamire jobban ráfókuszált volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy élvezhetetlen a sorozat, csak túlságosan tömény. Erről ti, hogy vélekedtek? Igazán kíváncsi lennék a ti véleményetekre is, akik láttátok a feldolgozást.