Ez egyáltalán nem az a fajta könyv, amit olvasni szoktam. Hirtelen nem is tudom eldönteni miért, mert ha jól belegondolok, nagyon sok könyv ilyen elmélázgatós, filozofálgatós, tele cselekvésképtelen szereplővel, akik keresik az élet esszenciáját. Ezekkel mindannyian találkoztunk, de talán az sem mindegy, hogy milyen köntösbe öltöztetve.

Bevallom, amikor letettem a könyvet konkrétan örültem, hogy vége. Általában az ilyen emberek azok, akiktől tartózkodunk, nem nagyon akarjuk megérteni őket, megiszunk velük egy kávét, ha esetleg összesodor minket a sors, és ennyi. Reménykedünk, hogy jó soká fogunk újra találkozni, és másnak nyafog tovább.

Viszont az olvasás és a mostani bejegyzés írása között eltelt elég hosszú idő, ...