„ – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény nagyon tetszett. Szerintem C. S. Lewis nagyon jó író. De van egy hibája. Nincsenek vicces dolgok a regényeiben.

– ebben teljesen igazad van – helyeselt Czukor kisasszony.

– És Tolkien bácsi könyvein se nagyon lehet nevetni.

– Szerinted a gyerekkönyveknek viccesnek kell lenniük? – kérdezte Czukor kisasszony.

– Igen – bólintott határozottan Matilda – A gyerekek nem olyan komolyak, mint a felnőttek, és szeretnek nevetni.” (ford. Totth Benedek)

Matilda nagyon okos kislány, de mégsem értek vele hiánytalanul egyet, hiszen a felnőttek is ugyanúgy szeretnek nevetni, és az ilyen nevetni vágyó fiatal vagy idősebb felnőtt sem nyúlhat mellé Jodi Taylor Semmi lány című ...

Számos olyan dolog történik egy-egy ember életében, amelyet nehezen dolgoz fel magában akár évtizedekkel később is. Ezeket a dolgokat pedig minél tovább tartjuk a kezünkben, annál fájdalmasabbá válnak. Ezt a hasonlatot a napokban hallottam a Pick Up Limes nevű csatornán, miszerint ha kinyújtott kezünkben tartunk egy félliteres poharat, az elején nagyon könnyűnek tűnik, de az idő elteltével, legyen az akár egy negyed vagy félóra is, egyre nehezebbé válik. Hasonló módon működnek a lelki terhek is, és lehet idejekorán még gyógyítható lett volna, de a végtelenségig nehezedő potyautasként telepszik az emberre. Ezt láthatjuk Evie Wyld Ha minden madár énekel című regényben is, ami F. Nagy Piroska fordításának köszönhetően elérhető ...