„ – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény nagyon tetszett. Szerintem C. S. Lewis nagyon jó író. De van egy hibája. Nincsenek vicces dolgok a regényeiben.

– ebben teljesen igazad van – helyeselt Czukor kisasszony.

– És Tolkien bácsi könyvein se nagyon lehet nevetni.

– Szerinted a gyerekkönyveknek viccesnek kell lenniük? – kérdezte Czukor kisasszony.

– Igen – bólintott határozottan Matilda – A gyerekek nem olyan komolyak, mint a felnőttek, és szeretnek nevetni.” (ford. Totth Benedek)

Matilda nagyon okos kislány, de mégsem értek vele hiánytalanul egyet, hiszen a felnőttek is ugyanúgy szeretnek nevetni, és az ilyen nevetni vágyó fiatal vagy idősebb felnőtt sem nyúlhat mellé Jodi Taylor Semmi lány című ...

Nem is emlékszem utoljára mikor fogott meg engem ennyire egy könyv. Szóval bátran kijelenthetem, hogy az idei olvasásaim legjobbja Anna Cima Tokióban ébredek című regénye! Rögtön ment is a kedvenc könyveim közé. Hiszen nem csak a történet, hanem maga a szöveg is igényes, lendületes és fiatalos. Szinte hihetetlen, hogy Kolláth Anna Laurának ez az első saját teljes kötetes fordítása. Remélem nem leszek csapongó a recenzióm során, igyekeztem rendbe tenni a gondolataimat , de annyi lett belőlük hirtelen, hogy úgy kellett lepkehálóval összeszedegetnem őket.

A történet Jana Kupkováról szól, egy fiatal cseh lányról, aki a prágai Károly Egyetem japán szakára jár. Jana igazi japánőrült, de nem egy otaku (animékért és mangákért ...

Számos olyan dolog történik egy-egy ember életében, amelyet nehezen dolgoz fel magában akár évtizedekkel később is. Ezeket a dolgokat pedig minél tovább tartjuk a kezünkben, annál fájdalmasabbá válnak. Ezt a hasonlatot a napokban hallottam a Pick Up Limes nevű csatornán, miszerint ha kinyújtott kezünkben tartunk egy félliteres poharat, az elején nagyon könnyűnek tűnik, de az idő elteltével, legyen az akár egy negyed vagy félóra is, egyre nehezebbé válik. Hasonló módon működnek a lelki terhek is, és lehet idejekorán még gyógyítható lett volna, de a végtelenségig nehezedő potyautasként telepszik az emberre. Ezt láthatjuk Evie Wyld Ha minden madár énekel című regényben is, ami F. Nagy Piroska fordításának köszönhetően elérhető ...

Ez pedig nem tartalmaz cselekményleírást. 

A családokat foglalkoztató mindennapos problémákat nem feltétlenül vesszük észre külső szemmel. Mindig hajlamos az ember önostorozásra, hogy ez csak velem történhet meg, ilyen máshol nincs. A Kis tüzek mindenütt című könyvben Celeste Ng (ford. Dudik Annamária Éva ) pedig a lehető legempatikusabb módon próbál nagyon érzékeny dolgokat feszegetni, amikkel egyesével ugyan mindenki találkozhatott, de a mögöttes motivációt sohasem tudta volna megmagyarázni.

A könyv nem ítélkezik, mindenkit egyenlően mutat be, és nem ad igazat senkinek, ez teljesen rajtunk múlik, hiszen mindenki más értékrenddel nő fel, szóval egy-egy ponton biztos megbotránkozunk, de ez így van helyén. Igyekszik a lehető ...

Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek (ford. Csonka Ágnes ) c. könyvével először akkor találkoztam, amikor felkerültem molyra és kicsit aktívabban kezdtem el blogokat és vlogokat követni. Mindenkinek nagyon tetszett, de valamiért átfogó képet nem kaptam a könyvről. Hiába olvastam a molyos kommenteket is, de csak annyi derült ki róla, hogy egy gyönyörű fejlődésregény krimi szállal ötvözve. Ez így egymagában édeskevés, tehát még a különböző leírásokat is dicsérték, és a természet adta világunk szépségeit, amit a szerzőnő poétikai eszközként használ.

Talán az is a legnagyobb problémám, hogy csak az utóbbi időben kezdtem el viszonylag népszerű könyveket olvasni. Ebben az is közrejátszik, hogy mindig félve veszem a ...

Ez egyáltalán nem az a fajta könyv, amit olvasni szoktam. Hirtelen nem is tudom eldönteni miért, mert ha jól belegondolok, nagyon sok könyv ilyen elmélázgatós, filozofálgatós, tele cselekvésképtelen szereplővel, akik keresik az élet esszenciáját. Ezekkel mindannyian találkoztunk, de talán az sem mindegy, hogy milyen köntösbe öltöztetve.

Bevallom, amikor letettem a könyvet konkrétan örültem, hogy vége. Általában az ilyen emberek azok, akiktől tartózkodunk, nem nagyon akarjuk megérteni őket, megiszunk velük egy kávét, ha esetleg összesodor minket a sors, és ennyi. Reménykedünk, hogy jó soká fogunk újra találkozni, és másnak nyafog tovább.

Viszont az olvasás és a mostani bejegyzés írása között eltelt elég hosszú idő, ...