Nem is emlékszem utoljára mikor fogott meg engem ennyire egy könyv. Szóval bátran kijelenthetem, hogy az idei olvasásaim legjobbja Anna Cima Tokióban ébredek című regénye! Rögtön ment is a kedvenc könyveim közé. Hiszen nem csak a történet, hanem maga a szöveg is igényes, lendületes és fiatalos. Szinte hihetetlen, hogy Kolláth Anna Laurának ez az első saját teljes kötetes fordítása. Remélem nem leszek csapongó a recenzióm során, igyekeztem rendbe tenni a gondolataimat , de annyi lett belőlük hirtelen, hogy úgy kellett lepkehálóval összeszedegetnem őket.

A történet Jana Kupkováról szól, egy fiatal cseh lányról, aki a prágai Károly Egyetem japán szakára jár. Jana igazi japánőrült, de nem egy otaku (animékért és mangákért ...

Számos olyan dolog történik egy-egy ember életében, amelyet nehezen dolgoz fel magában akár évtizedekkel később is. Ezeket a dolgokat pedig minél tovább tartjuk a kezünkben, annál fájdalmasabbá válnak. Ezt a hasonlatot a napokban hallottam a Pick Up Limes nevű csatornán, miszerint ha kinyújtott kezünkben tartunk egy félliteres poharat, az elején nagyon könnyűnek tűnik, de az idő elteltével, legyen az akár egy negyed vagy félóra is, egyre nehezebbé válik. Hasonló módon működnek a lelki terhek is, és lehet idejekorán még gyógyítható lett volna, de a végtelenségig nehezedő potyautasként telepszik az emberre. Ezt láthatjuk Evie Wyld Ha minden madár énekel című regényben is, ami F. Nagy Piroska fordításának köszönhetően elérhető ...